7. nap - Elhagyott 13-szintes rézbánya, vérdíj a Golden Salon-ban
2005. július 11.
Reggel kinéztünk még a kikötőbe, de sajna tiszta köd volt még minden
Halfeldolgozó halászhajó
Kutatógeológusok hajója, akik a 64-es nagy földrengéssel kapcsolatos tengerfenék vizsgálatokat csinálnak.
Az öböl túloldalán lévő olajterminál tartályai
Egy autóúthoz közeli hófoltot megnéztünk, sőt hóembert is építettünk.:))
Ennek a napnak a fő programpontja a Kennicott-i rézbánya meglátogatása volt.
Estére pedig Glennallen-be jutottunk el.
Ott van a Wrangell-St.Elias nemzeti park a távolban. A Kennicott-ba vezető út
utolsó 60 mérföldje murvás, de sokkal rosszabb minőségű, mint a Denali hwy.
A Kuskulana folyó hídja, ami 60 méterrel van a folyó felett, 1988-as felújítása előtt
(még korlátok nélkül), "the biggest thrill on the road to McCarthy"-nak nevezték.
Kb. 70 méteres a mélység
Találkoztunk egy terepjáróval, amelyiknek egyszerre 2 defektje volt. Ígértük, hogy küldünk nekik segítséget.
Ebbe a büfébe mentem be segítséget kérni, de mire megkérdeztem egy másik autó
el tudta hozni az egyik utasát az autónak, s így ő intézte tovább az ügyet.
Végül elértünk az út végére, de nagyon hosszú út volt ez a 60 mérföld, mert 30-40-nél gyorsabban ritkán lehetett menni. Itt a végén minden magánterület fizetős parkolókkal, így visszább kellett vinni az autót. A háttérben a Root glacier (Gyökér-gleccser) látható, ettől jobbra van Kennicott, a bánya.
A Kennicott-folyón gyalog keltünk át
Innen az idő szűkössége miatt shuttle-busszal mentünk tovább a bányába.
A busz Kennicott szélén tett le minket, s ígérte, hogy minden félórában ott lesz majd, de aztán nem..
Kennicott
1900-ban találták meg először ezt a rézlelőhelyet. Az USA többi részén lévő átlagos 2%-os réztartalmú
bányákhoz képest 13% volt a réztartalom, de néhány helyen elérhette a 70%-ot is. Még vasútat is építettek
(a korábbi pálya ma az út ide) Cordova-ból, ami egész évben jégmentes. A vállalat odafigyelt a munkásokra,
mert színház, teniszpálya és iskola is a rendelkezésükre állt. Tartottak futóversenyeket és bálokat is.
A nagyon jó minőségű, könnyen kitermelhető réznek, ill. mivel a társaság tulajdonában volt a bánya mellett
a vasút, a hajó, ill. a Washington államban működő feldolgozóüzem is, ezért az 1911-38 között működő bánya
kb. 530,000 tonna rezet és több mint 100 millió dollár profitot termelt. 1938-ban a rézárak esése, ill. a
gazdaságos jövőbeni kitermelés bizonytalansága, valamint egy esetleges sztrájk miatt a bánya vezetői a bezárás
mellett döntöttek. Az este hozott döntést másnap reggel mondták meg a munkásoknak, meg azt, hogy 2 óra múlva
indul az utolsó vonat...
Felmásztunk az épület tetejéhez
Ez az épület igazából az előfeldolgozó részeket rejtette, a hegyoldalban fentebb
lévő bányákhoz kötélpálya vezetett.
Irdatlan méretű a bánya mellett Root-gleccser morénája
A gleccser felé indultunk lefelé, de sajna arra nem volt időnk, hogy el is menjünk addig
Kennicott a gleccser felől nézve
Nem nehéz találni régi dolgokat.. szerte-szét vannak dobálva
A nemzeti park elkezdte az épületek egy részének felújítását..
A busz végül mégse volt ott az ígért időben, így stoppoltunk, gondoltuk megállunk McCarthy-ban
McCarthy & Kennicott múzeum, sajna már zárva volt.
McCarthy is ugyanabban az időben jött létre, mint Kennicott, de míg az utóbbi
egy vállalat által létrehozott város volt, az előbbit "a bor, a nők és a zene"
városa volt. Vagyis kocsmákban, éttermekben és a piros lámpás negyedben verhették
el a bányászok a keresetüket. Ma nyáron 50-100 ember lakik kint, kalandorok,
művészek, outdoor emberek, de télen jóval kevesebben. Nagyon hangulatos apró település.
A Golden Salon-ba be kellett térni egy sörre:))
Outdoor, kalandor arcok mindenfelé
Eredeti $10,000-es vérdíjplakát..
Ott ment régen a vasút
Tovább: a 8. napra, ha raftingozni szeretnél, vagy az Anchorage-i bárokra vagy kíváncsi..
A főoldalra